Fezen

Kavics. Mindenhol kavics, meg öklömnyi kövek. Zöld sehol. Bazi nagy téglalap alakú terület, fedett sátrak. Kinn a város szélén, ahogy Lukács Laci mondta: holdbéli tájon. Az oda vezető úton a buszok dugig megteltek (nem csoda, 100 forintért), de boldogok a heringek - csak hogy Monty Python se maradjon ki a mókából. Kissé kényelmetlenül hosszú várakozási idő előzte meg a bejutást a VIP pavilonnál. Zenekarok, újságírók, közéleti személyiségek, támogatók türelmetlenkedtek a nehézségek miatt, amit betudhatunk gyermekbetegségnek, mert bár már 12-dik alkalommal rendezték meg a Fehérvári Zenei Napokat (FEZEN), először vették szigorúan (úgy, ahogy egyébként kell) a Nagyon Fontos Személyek beléptetését. Ugyan a 14-dik életévét még nem töltötte be a fesztivál, már felnőtt módjára próbál viselkedni. A teljes profizmusra éppen ezért még várni kell - a kamaszok már csak ilyenek...

Délután csak páran lézengnek, a koncerteken kívül nincs programlehetőség a fesztiválon - a szervezők állítólag ezen jövőre változtatnak. Aztán a matinék után már komolyabbra fordul a helyzet. Állva, fekve, ülve, asztalon, padon, földön, a sör lefelé folyik. Lukács Laci előtt szélgép, Lovasi csárdást jár, Attis (EDDA) a táltos napsugaras jövőt jósol, Bori vonaglik, Szűcs Krisztián egyszerűen élvezi a bulit, a Quimbyt meg nem szeretem. A világsztárok (UDO, Paradise Lost) nem villanyoznak fel, nem az én stílusom, de robbantanak. Az az egy biztos: Lovasi robbantott, újra régi formájában adta elő magát és bátran állítom: hosszú évek legjobb Kispál és Borz koncertje a 2009-es FEZEN-es fellépése. 

(ide előbb kikerült)